Előbb csak színpelyhek
cseperésznek, mázolódnak szét
a kezdetleges domborzaton,
mint tónusok egymásnak
feleselő rímei
s valami kísértő
árnyékok a horpadásokban,
anélkül, hogy bármi is
betűvé lényegülne -
ez persze senkinek sem tűnik fel,
merthogy nem számít cselekvésnek.
Olyan, mintha egyszer csak
kibújnék mozdulatomból,
mellyel rendszerint
padlót érint lábam
egy hajnali órában
s mielőtt bárki eltanulhatná,
vagy örökölné a folytatást,
hirtelen kimerevedik,
véglegessé zárul,
mert már nincs szükségem rá:
új életre kelek,
melyet ki tudja hol,
miféle reggelen
festenek meg nekem?
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
