a padlón szétszórva pár kirakós darab szedem
össze magam tavaszra megleszek egyelőre csak
érintésmentesen külső falaimat hangelnyelő anyaggal
borítja a zúzmarás bátorság és a másfél méter távolság
macskaügyességgel tűnik el a Kámfor utcában
csak az idő- és a szívritmus zavar ahogy az új kerék-
vágásba beleszorongom magam hiszek a csodában
az öreg szipirtyó szerint Aladdin repülő szőnyegén
nincs hely két utas számára - a zuhanás elleni varázs-
ital drága mint a lassan felszívódó méreg úgy
változtam át észrevétlen kabát lett rajtam a sötét
rosszul viselt műanyag hőszigetelés a kiszabott lét
csupa fogadkozás többé nem nevezek metálversenyre
diszkózenével ha megúszom önként adok a kínnak
kulcsot magamhoz nem az én hibám hogy félek
a hallásküszöb alatt minden telefonvonal szakad
az eső idegen ablakok üvegszemeiben zokog rám
szisszen a sápadt plafonról a kiégett villanykörte
pánikba esek a Hogyan Tovább Állomáson
a kötődés súlyos bőröndjei otthagyhatatlanul
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
