Egyszerű, mint a faék, vagy egyszeregy.
Mi marad: csupasz lélekbőr, testmeleg,
egy fölhívni nem mert szám a kijelzőn,
meg nem írt levélre várni didergőn.
Belém fájdulsz, mint á-ba az ékezet,
ha lejtőn nem adsz gázt, én se fékezek.
Egyszerűbben kimondani sem lehet.
Tépett szirmú kétely: szeret – nem szeret,
csak a bizonyostól nem kell tartani.
Az érzés finom fonál – mely hajnali
fényben csillan. Amit hozzá képzelek,
tán szétfoszlana. Féltem emlékedet.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
