Hatvan másodperc egy perc,
én mégis, százszor belehalok.
Hamuvá égtem, csontig,
s minden reggel parázs vagyok.
Gyűlöllek!
Nem a tűz martalékának
szántam csontjaim,
karjaidban vágytam,
sziromként hullatni hamvaim.
Elégtem!
Nem vetted észre,
hogy az idő véges.
Az élet nem várja meg,
hogy gondolatból valót vésess.
Pedig mily gyönyörű szobor
formálódott volna kezed alatt!
Életre kelt, magát megadó,
örök anyag!
Helyette szél játssza pernye táncát,
lökdösi ide-oda más mátkáját.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
