„Minden ellenemre van”,*
de mindennel barátkozom,
vagyok,
mint meggyőződés,
önmagam érvényes változata,
kitartok undorig vagy mámorig,
azután újrakezdem.
„Minden ellenemre van”,
de mindennel barátkozom,
az örökkévalóságot szánom erre,
mint akinek föld helyett
mézet hord szájába az idő,
vagyok,
a többit majd megtanulom
a szűnni nem akaró forgásból.
„Minden ellenemre van”,
de mindennel barátkozom,
szokásaim közül talán
ez a legotthonosabb,
vagyok,
kintnek könnyű csigalépcső,
bentnek nehéz vertigo.
* Füst Milán: Szellemek utcája
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
