Új könyvet kell vennem,
Hogy a friss papírhullámok
Arcra vetett illata
Szabadon áramoljon belém,
Két, orrlyuknak nevezett rés sejtelmes,
Barlangrajzoktól sem mentes,
Misztikus sötétjén keresztül.
S, hogy oszoljon a homály,
A szem, a fény mellett betűket,
Gondolatokat monitoroz,
Ebből a cellulóz alapú,
Olykor újrahasznosított végtelenből,
Hogy frissüljön a lélek,
S újrahasznosuljak magam is,
Egy túlérett, előregedő világ
Pipafüst ölelte peremén.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
