árnyékkúp takarja a holnapot,
kráteres bőrén az éj elernyed,
és már alig emlékszel, hol lakott
napos oldalon tűző szerelmed.
a trikolorba gyűlt mámor máshol
lobog, elfújta a szél pomázra.
kihűlt bolygód a várakozástól,
holdtalan az ég indigó vászna.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
