Molnár-Kozma Alexandra: Kristályhangon


Negyven éve pendülnek húrjai,
mégis reszket még torkomban a hang,
negyven év szén-dioxidját fújta ki
öt tüdőlebenyem, de valami bennragadt,
és fáj, mintha remete keze
róná lélekvonását garatom barlangfalára 
és vár dekódolásra üzenete. 

Talán elfojtott sikolyok, paralel életek fogadott
némaságai, valami pecsét az elszólt 
tévedésekre, valami ígéret,
valami kimondatlannak súlya nyom,
és nem tudom, miért és meddig hordozom
aspektusaim görgetegeit, mi az,
mit ki kell mondanom,
hogy megtisztulhasson barlangrendszerem
szívtől a mennyekig. 

Mert eltorlaszolja bennem az Eget, 
pedig Hozzá fordulok, hogy legyek
bátor, erős, belső küzdelemre kész,
hitem a helyes irányba vezet:
a virágzó életfa teteje a cél. 
Őt szólítom hangtalan szavakkal,
léghajó sorokat felhajtó sóhaj invokációm,
a ki(s)írt fájdalom betűkönnycseppjét
Nap issza kioldva testemből bánatgyökerét.

Kikiabálnám, hogy meghallja minden szív: 
ez csak átmenet, súg a korszellem, az újba átvezet,
ha kész vagy tisztulni, elengedni létezéseid
sűrű és sziszifusz terheit,
hogy felszabadítsd és megválthasd magad.
Ő az utat mutatta, helyetted
nem teheti meg, de elmondja, hogyan  
emelkedj az éteri fény felé. Őt kell követned.
Melyik útra lépsz? Egyik evolúció:
Krisztus-tudat és elnyert halhatatlanság,
vagy szelekció, amely újra inkarnál,
járhatod egy új világév periódusát
néhány ezerszer, mindig új testben.

Itt van az új, lehorgonyzott Ég,
társteremtő vagy, hogy Fénykertekben élj,
emlékezz eredetedre, légy bolygód gondnoka!
Hited kitart, míg átalakulsz és megbirkózol
a változásokkal? Ez vizsgája érettségednek, 
a jutalmad plazmikus, szabad létforma 
maradandó, aktivált fénytestben.

A mellkasom gátak nélkül 
szív-ja a Fényt, Ősforrást lélegzem, 
nyílt barlangom csillagcsarnok,
kristályhangon innen árad, innen zubog 
megtestesült szeretetem kvantummezeje.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS