bambuszos csirkét eszem tányéromon
karistolok villámmal csakhogy az utolsó
falatokat is fel tudjam szedni
szemben ülsz velem és meredsz a már kihűlt
levesedre tele a tál nincs étvágyad
szorongatod a szalvétát izzadt ujjnyomokat hagyva
a világoskék anyagon
este az ágyban fekve kérdezlek mi a baj
miért nem ölelted meg a kutyát mikor hazaértünk
miért nem kapcsoltad be a géped hogy cikkeket olvass
miért nem tudok semmit kiolvasni szemeidből
hajad fésületlen terül szét a párnádon
vízen lebegő szétszabdalt
hínárok
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
