szemem gyalázza a balladákat
harang sem mondja ki a neved
mely felkavarja a bibliai tájat
és a kézmozdulat szerelmedet
sós könnyekben romlékony a derű
a jóakarat nem dorombol többé
csak szobrok szívében a kisbetű
formálja díszes aranyrögökké
de a porszemek ravasz lihegése
kibontja a zavaros blöfföket -
lángra kap bántott szívverése
és csók emészti föl a sebhelyet
sorok között édes naplemente
melyhez nap se kell - pár csillag elég
a kisbetűnek nincs már gerince
zsoldos szivárvány kaszabolta szét
idegpályámon jó szándék tudat
konzerválja az alkalmi csendet
szárnyas igéim tépik a húrokat
és dobhártyám is vészre csenget
tulajdon gyermekei az időnek
vad éjszaka melengeti számat
mint kopott küszöböt a gumiszőnyeg
megőrzi balladáit a világnak
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
