kisemmizett színpadi játékom
- bilincset ráznak az elemek
hamuba firkált afférom
rám támadt katonái odaveszett
rajzold tovább elveszett arcom
- amíg kihajtanak a mítoszok
jóképű fantomok kérdezgetnek
amíg az óra mutatója vagyok
kockás sejtjeim összetartanak
vonszolja magát a bukott lélek
menekülsz - félre teszed magad
mert Isten sem tudja mi a lényeg
panaszos színpadi a hangulatom
halálomat csíkos zakómba rejtem
bíborfüggönyök óvják meg a hangom
és szerencse-szonettem ottfelejtem
sérelem jogán rázom öklömet
görcsös igyekezettel - glóriával
húsz percre kikapcsolom a világot
és beborítom sebhelyét virággal
színpadi világom temetem újra
minden szót ahogy ilyenkor szokás
de az aranypénz lealacsonyítja
ártatlanságod - és a dőre káromkodás
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
