Lenyelt sóhaj cigányútra téved,
mikor oldalfekvésben fölém hajolsz.
Már végképp nem ismerlek ki téged:
most újraélesztesz vagy megcsókolsz?
Ajkad pulzál, mint vér a kézfejemben,
amint a takarót markolom. Haldoklok.
Kompresszorként fújsz be a szívembe,
s egy percig levegőért kapkodok.
Tincseid homlokom fölött riszálnak,
szemgödrömbe pillantásod gurul.
Pillarácsok börtönébe zárlak,
ahol a szív nem, csak az ész butul.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
