Mindig csak futólag láthatlak,
de eggyé válnék a szürke úttal,
dajkálnálak, mint madárkát az ág,
kitartóan nézem - ujjbegyemre száll.
A szirmok meg lassan pattannak,
egyenként utolérik a másikat,
szárnyalnak. Mind gyönyörű hófehér,
mint menyegző ruhák tisztasága.
Nem siratják, mit hoz a holnap,
vége lesz a szirom-táncnak
és hullásba esnek a vágyak,
véges nász - édes gyümölcsért.
Boldogasszony oltója a fáknak,
minden szívdobbanás egy hangfüzér,
csillagkezeddel az égre rajzolsz,
mert tudod, hogy nekem az menedék.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
