Vaskó Ági: Téli anziksz
Kis patak fodrain
piroslik az este,
vérvörös szoknyáját
felhajtja sietve.
Felhajtja sietve,
térde is kivillan,
míg az öreg Holdnak
pajkos fénye csillan.
Kormosan didereg
fent az Égi róna,
csillagfények nélkül-
csak egy vén perszóna.
Csak egy vén perszóna;
szürke, foszlott ingben,
ki e téli estén
ül a fájó nincsen.
S odalent a bokrok
hótehertől rogyva
hitüket élesztve
vágynak új napokra.
Vágynak új napokra,
tavaszt hívó dalra,
pattanó rügyekre,
élet diadalra.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
