Szürke vashidegben jönnek most az árnyak.
Elmémből kivetülve,
fázón dideregve.
Régi gyilkosok,
kik ordítván a rozsdás cellarácsnak.
Most éles kést döfnek homokkő szívembe.
Múlt koroknak ősi babonái.
Afféle bálványok és gonosz istenek.
Kiket csak a pokol mélységében lehet talán látni,
égető savként megeszik hitemet.
Mint korhadó fának rothadó belsejét,
eszem logikáját a bűntudat úgy veti szét,
hogy elmúlik bennem az értelem.
Majd ellenem fordul két fájó kezem,
a sötét erő, Júdás katonája.
Megváltást a kereszten sohasem leltem,
mégis harminc ezüstöm bánta.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
