ikrek bújnak a fűzöldbe.
eső kopog az ereszre,
telóm jelzi, hogy feltöltve.
egy kis piros héjú ábránd
is elgurult a fa alatt,
lerajzolom vicces ábránk,
ha te villám, én kanalad.
égszakadás, vad vihar van,
elevenbe vág a fejsze,
mert magamat veled csaltam.
végül is mindegy, te fájsz-e
még, vagy én sajgok általad.
cseppenként moslak magamból,
kósza emléken átszalad
a frontális égkarambol.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!