mondják sokan jutalom annak
aki bent van és egyedül
nem lát túl a sorokon
befalazva ül egy szobában
ha ránéznek azt sem érti
érzékei tompák még a fényeket is féli
ha süt a nap bántja a szemét
melegét ellöki magától
kötött kelmébe burkolja testét
közben szenved a magánytól
mindenki megöregszik
suttogott a fiatal fiú
toleráns mert nem vívott
még elég háborút
az ideg néha ívet hajlít
a szelíd bájra is
megszakítja a rostokat
kitépi a türelem szárnyait
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!