Bella István: Kültelki gesztenyefák
Kültelki gesztenyefák,
rázza a szél az éjszakát.
Pislákol kigyúlva-kifúlva,
ágaim piros gyertyacsonkja.
Mint a meggörnyedt gondolat,
mint megroskadt öreg paraszt,
földbe szúrva botomat,
állok az éjszaka alatt.
Tíz fehér ujjam csonkig égett,
tíz életem tövig tenyészett,
mintha a sötét leveledzne,
suhog testem százezer sejtje.
Mért késel szabadító hajnal,
mért hull korom, ha ez már a hajnal,
mért sír madár, ember a lombba’,
mintha már sohse hajnalodna.
A lélek kültelkén lobogva
izzik csak szívem gyertyacsonkja,
az árvaság külvárosában
meggyökerező éjszakában.
-------------------------------------
A verset írta: Bella István (Megjelent a Tudsz-e még világul? c. kötetben 1999-ben)
A verset megzenésítette: Tóth Sándor Péter
Copyright © 2016. Minden jog fenntartva!
A dalt előadja a Széldárda:
Ének: Péter Almási Fruzsina
Ének: Osváth Georgina
Basszus: Osváth Gábor
Hegedű: Gusztin Rudolf
Dob: Barabás tibor
Bendzsuki: Tóth Sándor Péter
Hangmérnök: Mazán Attila
Videó: Pócsi Ági
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
