Széldárda: Kültelki gesztenyefák (Bella István megzenésített verse)



Bella István: Kültelki gesztenyefák Kültelki gesztenyefák, rázza a szél az éjszakát. Pislákol kigyúlva-kifúlva, ágaim piros gyertyacsonkja. Mint a meggörnyedt gondolat, mint megroskadt öreg paraszt, földbe szúrva botomat, állok az éjszaka alatt. Tíz fehér ujjam csonkig égett, tíz életem tövig tenyészett, mintha a sötét leveledzne, suhog testem százezer sejtje. Mért késel szabadító hajnal, mért hull korom, ha ez már a hajnal, mért sír madár, ember a lombba’, mintha már sohse hajnalodna. A lélek kültelkén lobogva izzik csak szívem gyertyacsonkja, az árvaság külvárosában meggyökerező éjszakában. ------------------------------------- A verset írta: Bella István (Megjelent a Tudsz-e még világul? c. kötetben 1999-ben) A verset megzenésítette: Tóth Sándor Péter Copyright © 2016. Minden jog fenntartva! A dalt előadja a Széldárda: Ének: Péter Almási Fruzsina Ének: Osváth Georgina Basszus: Osváth Gábor Hegedű: Gusztin Rudolf Dob: Barabás tibor Bendzsuki: Tóth Sándor Péter Hangmérnök: Mazán Attila Videó: Pócsi Ági


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!