Horváth Piroska: A nagy utazás



Mázsányi súlyával gond ül a vállamon,
üvegcsontom töri - sorvaszt a fájdalom.
Elvérzett álmaim gyötrődnek csendesen -
árgus szemek elé vetem a szennyesem.

Kevéske jussomon penészvirágcsokor.
Szívemben tűhegye, haldoklom - nincs donor.
Fedetlen mellkasom, letéptem ingemet -
kiöntöm lelkemet - értékes kincsemet.

Celluxos titkaim reményhez tapadnak,
rögzítik vágyaim - míg el nem szakadnak.
Átlátszó tegnapon áttűnik énemen,
kuporog bánatom pislogó fényeken.

Dobozolt emlékek - karistolt feledés
egy ólomkristályban megtörő nevetés,
pipere szettemben kencéim legalján,
kilógva rongyaim jövőnek vállfáján.

Magányos kávézacc otthagyott bögrében,
szétlapult feledés keréknyom gödrében,
rózsafüzérszemen - szép imák karcában,
hitem zötykölődik álmaim karjában.

Elfojtott indulat motorja felhördül,
slusszkulcson a remény hirtelen megpördül,
vissza már nem nézek - engednek görcseim,
szélvédőn gördülnek eltitkolt könnyeim.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!