A tócsa nikkelét e délután
(nagy alkimista) rézzé gyúrja át,
hever az udvar, tőmondatnyi táj,
akár a pont, kút zárja le, tovább
nem bővíthető, de órákon át
olvastam mégis, mert egymás után,
percenként változtatva nyelvtanát,
mást és mást jelentett, pedig a nyár,
(maga a regény) mit sem változott.
Hallom, tojásörömtől kotkodál
a tyúk, piciny gyíkpenge cikkan el,
egy apró bogáron kigyúl a jel,
tán félek is, hisz még gyerek vagyok.
Anya izgatott, holnap jön Apám.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
