Radnai István: sorstévesztés

„a kertben is keresztfa áll
valójában madárijesztő
csak nem telik neki ruhára
(Petri Csathó Ferenc: Nyárközépi kert)

bádogra se a festék is lekopott
költőkből szublimált krisztusok
a korra feszítve évek megszámlált
szegei tartják a corpust 

kevés is elég könnyű a test sorslándzsa a szívét keresi
nagy kövek védik a feltámadástól
csak a felirat maradt fenn

a keresztfán míg a szél versként el nem szórta a nép közt
volt aki lehajolt szemüvegét
kereste közben elsötétült

a kertek felett a délután az egyetlen rongyos madár is elült

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!