valójában madárijesztő
csak nem telik neki ruhára”
(Petri Csathó Ferenc: Nyárközépi kert)
bádogra se a festék is lekopott
költőkből szublimált krisztusok
a korra feszítve évek megszámlált
szegei tartják a corpust
kevés is elég könnyű a test
sorslándzsa a szívét keresi
nagy kövek védik a feltámadástól
csak a felirat maradt fenn
a keresztfán míg a szél versként
el nem szórta a nép közt
volt aki lehajolt szemüvegét
kereste közben elsötétült
a kertek felett a délután
az egyetlen rongyos madár is elült
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
