Kosztolányi Dezső: Apámmal utazunk a vonaton
Apámmal utazunk a vonaton.
Hideg, sugáros, éji nyugalom.
A szunnyadó csöndesség lomha, mély,
de ébredez, hallucinál az éj.
Fázik az erdő, csontkemény a föld,
a dermedő ég alja sárgazöld.
Itt-ott egy oszlop, éjsötét palánk,
benn a kunyhókba késő lámpaláng.
Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.
Egy ember. Egy hóban rekedt szekér.
Valami zaj, valami halk sirás.
Egy csillag árnya? Vagy valami más?
Fekete, nagy, ijesztő szélmalom.
Kék hold cikázik a fehér tavon.
A szunnyadó csöndesség lomha, mély,
de ébredez, hallucinál az éj.
Fázik az erdő, csontkemény a föld,
a dermedő ég alja sárgazöld.
Itt-ott egy oszlop, éjsötét palánk,
benn a kunyhókba késő lámpaláng.
Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.
Egy ember. Egy hóban rekedt szekér.
Valami zaj, valami halk sirás.
Egy csillag árnya? Vagy valami más?
Fekete, nagy, ijesztő szélmalom.
Kék hold cikázik a fehér tavon.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
