Szemerédi Izablella: Paradoxon


aznap különösen ősz voltál

ahogy a narancssárga csóvák

a függöny széttárt lábait csókolták

amik között lázasan kikukucskáltál

hogy hová indulnál

én pedig ettől a terpesztől kiégve

simultam magamba vissza

oda a feszültségbe a mellkasomban

pattanásig mint nyakadon az erek 

mert egyre halottabbnak éreztelek

ahogy addigra a napokat elittad

nem akartam elfogadni hogy miért nem 

tudtál engem is kicsit szeretni

miközben mást vagy a poharat fogtad


soha

nem  bocsájtom meg hogy nem vittél el

magaddal

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!