aznap különösen ősz voltál
ahogy a narancssárga csóvák
a függöny széttárt lábait csókolták
amik között lázasan kikukucskáltál
hogy hová indulnál
én pedig ettől a terpesztől kiégve
simultam magamba vissza
oda a feszültségbe a mellkasomban
pattanásig mint nyakadon az erek
mert egyre halottabbnak éreztelek
ahogy addigra a napokat elittad
nem akartam elfogadni hogy miért nem
tudtál engem is kicsit szeretni
miközben mást vagy a poharat fogtad
soha
nem bocsájtom meg hogy nem vittél el
magaddal
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
