Molnár Jolán: Az időtlenség félelme


Szétlebbentve az álom függönyét, 
madártávlatból borzas tengerek,
s zománccal futtatott, távlatos lég 
alatt zöld hátú erdők rengenek. 

Hajnalra szétdúlják böhöm bikák  
a mohos törzsek oszlopcsarnoka
fölé satírozott romantikát.
nézem a legelésző barmokat…

a látomások mélyén dezsavü
táj úszik át, ahol a kontúrok 
éles kontrasztjában kiég a fű.

Horkanó csikó sörényébe túrok,
a réten ülepedő kín mereng.
Fönn az időtlenség félelme leng.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!