Szétlebbentve az álom függönyét,
madártávlatból borzas tengerek,
s zománccal futtatott, távlatos lég
alatt zöld hátú erdők rengenek.
Hajnalra szétdúlják böhöm bikák
a mohos törzsek oszlopcsarnoka
fölé satírozott romantikát.
nézem a legelésző barmokat…
a látomások mélyén dezsavü
táj úszik át, ahol a kontúrok
éles kontrasztjában kiég a fű.
Horkanó csikó sörényébe túrok,
a réten ülepedő kín mereng.
Fönn az időtlenség félelme leng.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
