Molnár Jolán: Egyetlen alkalom

 


A halottakból enni kér a holnap.

Lombon lepkeimágók araszolnak,

drótférgekkel népes koponyák

echója a „To be or not”.

Köphetnék e fonák

világi hajszára...

sírás és vihogás közt paraszthajszál a

határ, hisz viccesen vérkomoly

madártávlatból a hangyaboly

szervezett nyüzsgése, bibék

porzó-csaliján méhek munkaláza.

vagy a tojáshéj naposcsibék

fenekén. Isten szakállas kalásza

kipereg, és szétmorzsol minden magot

egy ős-böhöm malom.

A Teremtés egyedre szabott, 

egyetlen alkalom.

Nevethetnék e világi hajszán, 

bár a lét vircsaftja élethalál- 

harc, ám egy pajzán

angyal pillangó képében táncol tova,

tárgylemezen vizsgált hímpora

kékcsillám csoda.

Bordák fényesre csuszatolt

rácsán, mint sercegő, lejárt lemez,

csak a férgek és a holt

idő neszez.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!