A halottakból enni kér a holnap.
Lombon lepkeimágók araszolnak,
drótférgekkel népes koponyák
echója a „To be or not”.
Köphetnék e fonák
világi hajszára...
sírás és vihogás közt paraszthajszál a
határ, hisz viccesen vérkomoly
madártávlatból a hangyaboly
szervezett nyüzsgése, bibék
porzó-csaliján méhek munkaláza.
vagy a tojáshéj naposcsibék
fenekén. Isten szakállas kalásza
kipereg, és szétmorzsol minden magot
egy ős-böhöm malom.
A Teremtés egyedre szabott,
egyetlen alkalom.
Nevethetnék e világi hajszán,
bár a lét vircsaftja élethalál-
harc, ám egy pajzán
angyal pillangó képében táncol tova,
tárgylemezen vizsgált hímpora
kékcsillám csoda.
Bordák fényesre csuszatolt
rácsán, mint sercegő, lejárt lemez,
csak a férgek és a holt
idő neszez.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
