Daruszürke felhők tolják
maguk előtt az ólmos hónapokat,
bennük hömpölyög a változás gőze,
a Létezés lencsén figyeli, hogy
gondtalan gyermekké álmodom önmagam,
lelkemből tűnjön el végre
a ragaszkodás gőgje.
Elengedem 'egy' szóra a bút,
a hiányt, a vágyat,
lecsupaszodom csontig,
ne legyen többé már semmi,
de semmi, ami visszaránthat,
elevenemet ne kötözzék
hiábavaló érzések és holmik.
A Hold átvilágítja belső tengerem,
a régmúlt időm keserű szavait
szemébe rejti,
rám simítja a boldogság kék palástját,
oldódjanak fel bennem a kételyek,
az elmarasztalás jéghideg göröngyei.
Megmosom szeretettel arcom,
tiszta szívvel, tiszta tükörképpel
hajthassam álomra fejem,
hogy ha eljő az új virradat,
Egy-ben ébredve, ragyogva
kezdhessem újra az életem.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
