MVDH - NYITOTT ANTOLÓGIA pályázat - II. helyezett - LAKATOS ZSOLT: Paralízis



Nagy, halomra rakott tengerektől 
elúszik a sötétség. Felgyújtottad 
bennük a villanyokat, s az egész,
mint a tér fényes belseje, 
kiáltásommal teli csönd lett. Itt 
utazom, azt hiszem, lebegve. 
Úszom a mozgás paralízisében,
gondos ütközőkkel tapogatva az
áramlatok lelkét. Érzem, ahogy
aggódva figyelsz, s kiengeded a 
halszárnyú nyújtózkodás vonásait,
magad felé terelve az egyetlen 
élőt. Testem pontosan hozzád tart,
viszi az elsüllyedt városok 
veszteségét, az utolsó pillanatoktól
elindult időt. Mennyi mindennel 
tartasz engem észrevétlenül 
áttetsző homlokkal, kiviharzott 
szívvel, hogy én könnyű legyek,
hogy ezzel a világgal, ami én 
vagyok: szeresselek. 
 

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!