Illatozó nyárból sárdobáló ősz lett.
Szerelmed az eső kimosta belőled.
Pocsolyákba lépek, jönnek emlékképek,
szálló ökörnyálból szövök terítéket.
Leterítem vele bánatom asztalát,
sosem látott lélek-kancsómnak
megiszom bús borát.
Kőszívemből kést pattintok.
Legyen mivel szelnem
jéggé fagyott, deressé vált,
haldokló szerelmem.
Minden egyes szeletébe
belevésem neved.
Kifaragom gyöngybetűkkel,
menj csak, Isten veled!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
