Lélekhatár, egy adott pontig való változás,
Érzet-leltár, hol minden könnycsepp egy állomás.
Benne utazó vagyok, időtlen kutató,
A peronon csak a jelzés mérvadó.
Lépek, figyelnek a rejtőző szemek,
Tépett könyvként antik darab leszek,
Apróság a tudás, mit belém szőttek a fájdalom percei,
A boldogság, akkor lehet felszínen, ha a magányt ölni engedi.
Csendesség libben a gondolat köré,
Egy színpad, melyen a gyilkos nem bújhat a függöny mögé.
Itt vagy a szobában, építésze a bűn,
Egyedül a lélek, nyitott ablakkal érzéstelenül.
A fények kintről felébresztenek,
Velem kelsz, mi vagyunk azok, emberek!
Gyilkosai az érzelmeknek!
Szemtanúi az elkeseredésnek...
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
