Varga Erzsébet vagyok Miskolcról. Sok évvel ezelőtt kezdtem verseket írni, majd hosszú kihagyás után négy éve írok újra. Verseim és prózáim internetes felületeken, több antológiában, válogatásban és folyóiratokban, magazinokban jelentek meg. A tavalyi év végétől tavaszig főleg pályázatokra írtam és küldtem anyagokat, melyeken sikeresen szerepeltem, így sikerült még több antológiában megjelennem. Aztán kicsit ráuntam erre is. Mármint a pályázatokra. Nemcsak verseket és rövidebb prózákat írtam ezalatt a négy év alatt, hanem két kisregényt is, melyeket a Holnap Magazin és az Ágenda Kiadó jelentetett meg e-kötetben. Utóbbiak műfaját leginkább urban fantasy krimiben tudnám megjelölni. Szóval ebből is látszik, hogy olyan vagyok, mint Harry Potter mindenízű drazséja.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad?
A kilencvenes évek elején, amikor még szemtelenül fiatal voltam, létrehoztunk itt Miskolcon egy irodalmi kört Új Bekezdés néven. Akkoriban több antológiát is megjelentettünk, kettőben, a Szemetekbe bújok és az Időjelek címűben már szerepeltek korai verseim. Csodálatos évek voltak, irodalmi délutánokat, felolvasó esteket tartottunk. Úgy tűnt, van értelme, nagyszerű dolgot csinálunk. Aztán felnőttünk a szó rossz értelmében. Jöttek a gondok, a nehézségek, az érdektelenség, a meg nem értettség. Szétszéledtünk és elkezdtük a „prózai” felnőtt életet. Hosszú évekig csak egy szép emlék maradt a versírás. Pár éve rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a szavak, a versek, az érzelmeknek a megfogalmazása, kifejezése és arra is, hogy az internetes felületek „kényelmes” megjelenési formákat biztosítanak, hogy a költő az olvasóihoz juttassa a műveit. Bevallom kezdetben szinte mámoros boldogság volt újra versben kifejezni magam, nézni hányan olvassák el, vagy lájkolják a verseimet.
Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?
Mondhatom én is, hogy „Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga?”, de ezzel máris beismerem, hogy József Attila költészete és élete a legfontosabb költészeti élményem. Ő volt rám a legnagyobb hatással. Nagyon szeretem még Radnóti Miklóst és Ady Endrét.
– Milyen hatások formálták költői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között születnek verseid?
A költészetem teljesen ösztönös. A verseim a legtöbbször úgy születnek, hogy egy szó, vagy egy mondat folyamatosan motoszkál a fejemben és addig nem hagy nyugodni, míg köré nem növesztek egy verset.
– Hogy látod, mi a költő feladata ma?
Szerintem a költő feladata, hogy jelen legyen, higgyen és írjon. Ne adja fel úgy, ahogy én feladtam a kilencvenes években. Tartson ki, ez a legfontosabb, ezzel tud a legtöbbet adni és segíteni.
– Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?
A kortárs költészet nagyon vegyes. Sokszor nem is az igazán jó versek jutnak el az olvasókhoz. Öt perc alatt tud az ember zseniális csodát és idegesítő förmedvényt olvasni a közösségi oldalakon. Néha elszórakoztatom magam azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha Ady Endre korában is lett volna Facebook…mit reagált volna a közösségi oldal népe az Elbocsátó, szép üzenetre, vagy hogyan borzolt volna a kedélyeket Héja-nász az avaron.
Bocsánat, kissé elkalandoztam. Szóval a munka és gyereknevelés mellett ritkán jutok el kortárs eseményekre, de ha sikerül is eljutnom, kicsit mindenhol kívülállónak érzem magam, nem találtam még meg a közegemet.
– Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?
Ó, hát persze, hogy szeretnék verses kötetet! Nagyon. Már látom is a törtfehér borítót, lila betűkkel… a legszebb verseimből. A verseket írom már, de a koncepcióm az még nincs meg.
– Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?
Akik versírásra adják a fejüket, azoknak azt tanácsolom, hogy jobb, ha olyantól kérnek tanácsot, akik tudnak érvényesülni.
A szerző legújabb verse oldalunkon:
A szavak
Mit hittél?
Mi a képzelet?
Gyolcs-fehérre
ébenfeketével írt
jelek?
Lüktetnek majd és
tágulnak a térben?
A tereken
- a padok alatt -
Látod?
Már fekszik egy vén alak.
Mint
kihunyt csillagokból
a salak.
Mint
tavalyi esőktől
ragadó sarak.
Okosan biccentesz,
meghajolsz,
pukedlizel,
térdelsz,
leborulsz,
hátadra fekszel,
kezeddel kalimpálsz,
s még akkor is
hullámzanak
a könnyekből
hordott tavak.
Hiszed-e még,
hogy holnapra
tisztára moshatnak
a szavak?
A szerző további versei:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Varga%20Erzs%C3%A9bet
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
