a vadkacsák felröppennek
véletlen megzavartuk őket
horgászok közömbös tekintetek vízfelszín
körök hullámok zavargások bogár
ugrások tollak kagylók
felérünk a dombra ahonnan mindent
láthatunk a vonat mégis magasabban
közlekedik magasabbról zúgolódik
zötyög siet simul a hídba
műanyag palack úszik alattunk
követi néhány korhadt öreg ág
rézszín belső pattogzó külső
növényzetbe taposott emberösvény
a cinegék tisztásán mocorgás és dalok
szent hely lehetne gondolom magamban
üdezöld borostyánok megszerkesztett
vonalak mentén elhelyezett farönkök
fény szökik be pont elég ahhoz
hogy a poros pókhálók láthatóvá váljanak
háttal állsz nekem figyeled az erdőt
pillantásod követem visszafelé
bontod eddigi utunkat
eszembe jutnak a listák a többi ember
arcok jönnek szembe velünk hangosak
és szemetelnek kavics lennék
ami éppen beleér a vízbe
felszedhetne valaki vagy ott maradnék
a kagylók között gyöngyház belsejű
feketés zöld burkommal védeném
az alattam életre kelő iszapot
