befalaztam az álmaimat, mert,
mint őrült zene-bona összekuszálódtak
és a semmi szélén ülve vártak a lelkemre,
hogy mindenemből kifosszanak.
álom tort ültek, röhögtek és lökdösődtek,
én tudatlan mélységben pizsamabőrömet
átizzadva menekültem,
de hiába, az álomhorda az erősebb.
legyűrt tudatom kicövekelve a kockakőre,
felpeckelt szemhéjam, mint szétfeszülő kagylóhéja,
álom huligánok vitustánca…mikor lesz ennek vége?
Akarattal ébresztettem magam a falamnak dőlve,
átizzadt vakolaton verejtékem hideg gyöngye,
mind egy-egy koppanó gömböcske,
de ébren voltam, akaratomnak újra ura,
és bódultan néztem a kezemben,
az istenadta vakolókanalamat.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
