bűn-e a bűnbe esés, ha bezárt szobák
néma falai zárt rácsot borítanak ránk,
ha a világ szeme vak, nem lát a rácson át,
nem is tapogatja a bűnt, se nem sejt,
tudni se tud, csak mi tudjuk,
hogy a bűnt mi tesszük.
de bűn-e a közös vétek, ha egy akaratból fakad,
de ha az egyikünk csal és a másik bűntárs benne,
akkor kit büntessen az ég és kit a jog?
szenved-e a lelkiismeret,
ha elaltatják hamis szavak,
amit, csak önző élvezet vezet:
„és mégis te sírsz, én nevetek,
de te, aki sírsz, az szenved, de én, aki nevet,
nem szenvedhetem, hogy te,
aki sírsz, nekem sírsz és dühöngök
és haraggal öntök rád gané szagú szavakat,
de tudom, hogy link alak vagyok,
de játszom a jót, a nemest,
pedig belül nemtelen vagyok
és az egyik kezemmel elküldelek,
de, a másik kezemmel visszatartalak,
amit mind ketten akarunk,
mert bűnünkben cinkostársak vagyunk. „
…és a kör bezárult
és bűnünk el nem apad,
új nap szül újat, megtisztultat,
mi lehányta magáról a múlt éji sarat,
de a kerék zötyög tovább
és tapossa a sarat
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
