Kedvesemtõl, aki csókolt,
messzire jöttem,
piros szirmok maradtak mögöttem
a kék hegyeken s a völgyek útain.
Csupa bodzavirág minden,
kilombosodtam én is
a szomorúság tartós melegében
s bodzavirág-szaga lett a szónak.
Miért nem félnek tõlem az õzek
s a rengeteg agancsú szarvasok?
Tenyerembõl hûs vizet
csorgatok üszkös sebeikre.
Éjszaka meglátogat
egy fényes, szárnyas ifjú.
Mosolyogva viszi elõre
fehér ujjával az óra mutatóját.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!