olyan jó lenne
vadalmaként lengeni a semmi negédes,
ám szürke ködtől sem mentes
mértani közepén
lennék én a szél játéka
s lennék komoly filozófus,
ki igyekszik megofgalmazni a létezés
nüansznyi értelmének a velejét
aztán lehullanék, mint őszi búcsúszó
koppannék, vagy huppannék,
Isten tudja csak,
s odalent végleg megnyugodva
egy jó pálinka tiszta esszenciájaként oldódnék,
a világmindenség ölelésében
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
