Csipkebogyókon reszket a reggel
foszlik az álom pók fonalán
csillagok fénye gördül a szembe
ébredés nyílik már sugarán,
sóhajunk lebben színarany csöndben
dérfehér vánkos kint a mező,
szájad a számon izzó és édes
mint piros saszla a hegytetőn,
csüggedő ágak árnytalan állnak
zörren a szélben a pőre ősz,
bent pihe béke, láng a szobában
csordul a csókunk messze a csősz.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
