Bújik a bogár falevélen
– remeg az élet pengeélen –
mély sötét égen, hófehéren,
gyertyaláng borzoló holtszél kél.
Hazug embereken kutya ásít.
Hidd el, hogy tévhit és bután sántít,
hogy “Ami nem öl meg, megerősít”,
– szembejön veled, hiába féltél –
Messziről jönnek, sírnak a holtak,
– valaha apád és anyád voltak –
de túl nagy udvara van a Holdnak
az ezüstszínű könnyek fényénél.
A vödör üresen jár a kúton,
fekete macska szalad az úton,
– s hiába rágódsz megint a múlton –
huszonhatezer napot elkéstél.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
