e kozmikus vad viharban
már ezerszer majd kihaltam
s most is nézek félve körbe
ki fog csalni végre tőrbe
a csapdáját rám ki csapja
süthet engem bárki napja
érzem azt hogy meg nem éget
és ha kicsi enyheséget
felkutatni lenne kedvem
akkor talán elveszetten
lépek párat még előre
mert a szemben érkezőre
bánatom is rákacaghat
fényt belém az áradat rak
s összeáll a törött véset
kioltom az örökmécset
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
