Fájó gyomorral nyelem a keserűt.
Zaj, zacc, placc.
A placcon lányok, autók zaja és kacaj,
Kacajba fulladt kacatok és Kovácsné.
Bágyadtan áll egy bágyadt nap bágyadt fényében.
Mint egykoron apáink a térképen.
Egy kis Don vagy olasz front.
Ki csak poént s ki vért ont.
Fáradt szemmel zabálom az infókat.
Kezem a felvétel gombon.
Nyöszörgöm, nyögöm, mondom.
Mondok igazat, mondok nehezet.
Szétreped lassan a megfáradt erezet.
Szakad a cérna, az agy, szakad a szövet.
A test még az utóján megmozgat minden követ.
Sürgősségi az eset és az osztály.
Berogy az alagút, berogy élet és lélek.
Eső csorog az Oktogon peremén:
Kovácsné suttogja: félek, hogy élek.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
