A héten nem fukarkodtam a magánnyal,
Nagy tállal zabáltam,
S közben két pohár elmúlás is lecsúszott.
Kopott ablakomba halott madár fészkelt,
Egyszer volt gyermekek kacaja kövezte járdám.
(Angyalok) Agyalok.
Őszülök.
Hófehér dér lepte ón-szürke lelkemet.
Szevasztok!
Emígy köszöntöttem pár sírkő között időző
Rongybábú mosolyú emlékképet.
Ódon fotókon ódon élet.
Az éj leple arcon csap.
S én, mint az öröklét kesernyés matróza,
Könnyezve hajózok messze álmok földjére.
Énekem rekedtes, mint ködben úszó októberi reggel:
Egyszerre színes és megbocsájtó,
Egyszerre színtelen s vádló.
Imám messze száll.
Magányos párok közt fúj a szél:
Jön a tél.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
