Szisz Róbert: Boldog egyenlőtlenség


sosem láttam még
hol élsz, hogyan és kivel.
sose láttam még szobád
bútorainak sötét tónusát.
sose láttam még
szoknyádat letéve
a székre, harisnyádat,
fehérneműdet a szennyesbe.
sose láttam még ágyadat,
paplanod, párnád, gyűrt
lepedődet, nyugtalan
álmod lenyomatát.
sose láttam ételed és az
asztalról lesöpört
kenyérmorzsát, a mosatlan
edények torzóját.
gyereked, ha van se tudom, 
soha nem mondtad, 
és nem kérdezted soha,
hogy élek én, és ki vagyok.

de láttalak besurranni
kis szobánk ajtaján.
láttam, földre 
ejtve miniszoknyád,
nevetve arcomba dobott 
bugyidat és harisnyád.
éreztem izzadsággal kevert
parfűmöd émelyítő illatát.
éreztem bőröd tapadását,
öled bölcső ringatását.
láttam behunyt szemed
mögött szerelmünk mámorát,
és láttam formás csípőd
mozgását, mikor elhagytad 
a titkos, kis szobánk.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS