Terád vágyni gyönyörű szenvedés,
mint amikor lepke vágyik fénybe
csak megy rendíthetetlenül felé,
reszketőn, boldogan, mégis vége,
hogy megérte vagy sem, válasz nincsen,
csak a porladó szárnyak a szélben,
kapkodó rebbenés, színes hitek,
hogy a láng visszacsókol, s nem éget,
a vágyott csók előtti pillanat
csendes fohászként remeg a fényben,
hogy talán érdemes lesz szomjamat
oltani szádon, s talán nem éget,
szívem reszkető gyönge lepkeszárny,
benne a dobbanás csak halk ima
tehozzád, szíved úgy vonz, napsugár
vagy, s engem halálra ítélt szomjam.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
