Volt, kinek minden rigolyáját
sajátomként szerettem,
s mielőtt megtanított sírni,
többnyire csak nevettem azon,
milyen veszélyes így élni
- azóta tudom, hogy az,
mégsem lett őrláng-meleg szívem,
és ha kérdezik, nem tudom,
ez a jó vagy a rossz hírem,
de fogalmam sincs, hogy kell
a semminél többet vagy
a mindennél kevesebbet adni,
csak végtelenül tudok...
vagy végképp megtagadni.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
