Előttetek, mint esküdtszék előtt állok
Szavaim a hallgatás fátylába burkolom
Lelkem izzón kiált a hajnali némaságba
Közeleg már a megtisztulás, a fogadalom
Szél süvít városok nyitott kapuján át
Pusztító ereje általunk, értünk született
Végigvágtat, törött szárnyát szélesre tárva
Magába zárva az útjába kerülő szemetet
Esőcseppek áztatják rég-szakadt kabátom
Hűvösen simul bőrömre ingem maradéka
Csupasz bokámig, már térdemig ér a sár
Túlélni nem a kiváltságosok hagyatéka
Állok, csak állok, mint kit elfeledtek
A mocskos víz lelkem utolsó zugát is ellepi
Csontjaimban hideg szél-járta fájdalom
Éhem, szomjam az elsöprő vihar sem oltja ki
Előttetek állok, bíráim vagytok mind
Néma szavaim értetek kiáltanak
Megtépázottan is embernek maradni
Fogadjátok meg ti is fogadalmamat!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
