nem hiszem hogy álmom ága
eltörött e súly alatt
mert az élet gyávasága
bennem izzó új alak
forrjanak hát napszilánkok
míg az éjjel ellobog
meg ne kérdezd mit csinálok
hogyha tépnek hajnalok
mert a reggel úgy rohant rám
mint a végső hadsereg
és az álmos fagy felett
új tavasz mosolygott sandán
port a porral nem vegyítek
furcsa árnyam úgy lopom
hogyha titkom nem segít meg
elfelejtsék billogom
oly parányi nem leszek már
mint sóhaj mi égbe száll
lassan készen áll a leltár
s rám a holnap rétje vár
ott pihenni kéne végre
mint csináltam egykoron
és ha egyszer elfogom
az lesz út az új reménybe
körben új tél jégverése
rég betörte homlokom
ébredésem mégse-kése
ismeretlenül rokon
fáradatlan így megyek hát
túl az élet bércein
és a bűnös tiszta szektát
nem szedik szét mérgeim
mert mi volt már napba hullott
átkozott éj elszaladt
és a hűvös csend alatt
már a végzet árnya kullog
arra párologtam én is
így rabolták testem el
és e furcsa ferde fétis
tág határon átemel
két kezében ott a pálca
abba rejti titkomat
mert az élet árva tánca
nem tudom hogy mit fogad
ám ha egyszer megtudom majd
átlépek az ég kövén
és a holnap gyűl körém
elsodor bút elsodor bajt.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
