Horák Andrea Kankalin: Sodrásban

Elúsznak,
mint vízcsepp sebes folyóval,
vagy a felszínen lebegő faág;
elszállnak,
akár a darvak,
ám örökre mennek,
nem térnek vissza
soha már.
Két kézzel szórod
az ismeretlenbe,
amikor számolnád,
csak üres tenyered marad,
míg egy utolsó szél széthordja
megfáradt hamvadat.

Ember,
ne tékozold a percet!
Incselkedik a tavasz,
madárdallal repül az idő.
Tegnap még havazott,
ma ugyanott
tarka virágok bontják kelyhüket,
illatuk betölti a teret,
rügyek pattannak,
élet sarjad –
maradtak még percek,
és téged akarnak.

 

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!