1995-ben születettem Budapesten, és azóta is itt élek. A Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Bölcsészkarán diplomáztam Angol-Francia szakon, 2019-ben.
Jelenleg humánpolitikai adminisztrátorként dolgozom egy multinacionális
vállalatnál. Kedvenc hobbijaim az írás mellett a tánc, a jóga, és az
improvizációs színház. Van egy nimfa papagájom, aki az évek során több írásom
is megihlette, illetve alapvetően is szeretem a madarakat motívumként
felhasználni a műveimben. Öltözködésemben és a mindennapjaimban is igyekszem
szabadon megélni a személyiségemet, számomra rendkívül fontos az, hogy jól
érezzem magam a bőrömben. A környezetemet és az otthonomat is úgy alakítom,
hogy az engem tükrözzön; egyszerre színes és vidám, játékos és letisztult.
Számomra a móka az élet szerves része, így keresem azt a tevekénységeimben, és
úgy válogatom össze a hobbijaimat, hogy mindenben tudjak örömöt megélni. Hiszen
ez az, ami feléleszti bennem azt a belső tüzet, ami újra meg újra szenvedéllyel
tölti el egész lényemet.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki
magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek
tekintesz, vagy hatással volt rád?
– Az első versemet tizenhét évesen írtam, majd egy évvel később beiratkoztam
a Kodolányi János Egyetem Szépírói kurzusára, ahol azóta sok Líra félévet
elvégeztem. Rengeteget tanultam, fejlődtem ott az évek során, amit első sorban
mesteremnek, Petőcz Andrásnak köszönhetek. Azzal, hogy ő nyolc évvel ezelőtt a
szárnyai alá vett, megváltoztatta az életem. Mind a költészete, mind a
támogatása hatással volt és van is rám a mai napig, és egy olyan biztos alapot
adott nekem az íráshoz és az azáltali személyiségfejlődéshez, amiért örökké
hálás leszek. Ami pedig azt illeti, miért versekben fejezem ki magam leginkább,
azt mondanám, mert ez áll legközelebb a szívemhez. Bár írok prózát is, amikor
megragad egy érzés vagy egy mozzanat, első körben versben gondolkodom. A líra
szerves részemmé vált, áthat és meghatároz, formál és kifejez.
– Milyen hatások formálták költői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod?
Milyen alkotói körülmények között születnek verseid?
– Az első komolyabb hatások a Kodolányi írókurzusain értek, ahol először
megtapasztaltam a kortárs versírói közeget. Mesterem, Petőcz András avantgárd
versei óriási ihletforrás volt számomra, rengeteg képversem született akkor,
amik a verseskötetembe is bekerültek. Illetve rendkívül tudattágító volt a
gondolat, hogy egy vers nincsen szigorú formához kötve, maga a költő is
eljátszhat a formákkal és alkothat sajátot. Ezen továbbmenve egy egész kötetnyi
anyagot sikerült létrehoznom, a legkülönbözőbb fajta formákkal, például
receptversek vagy kihagyásos versek képében. Ami pedig az alkotói körülményeket
illeti, szeretem a csendet, de van, hogy olyan zenét hallgatok, ami tudom, hogy
egy bizonyos fajta érzést erősít bennem, amit papírra akarok vetni.
Számítógépen dolgozom, általában egyedül, de amikor alkotói műhelyek vagy
táborok során körbevesznek az írói energiák, az is megdobja a művészkedvem,
egyfajta sajátos, inspiráló aurát hozva magával.
– Hogy látod, mi a költő feladata ma?
– Szerintem nagyon fontos az, ahogy egy mű hatni tud az olvasóra. Mert ha el
tudok bennük indítani bármit a verseimmel, ha megjelenik egy szikra, egy
gondolat vagy emlék idéződik fel az olvasóban, én azzal már elértem a célom.
Mert ezzel kialakul egy kapcsolat szöveg és ember, ember és ember között, ami
szerintem fantasztikus jelenség.
– Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve
szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?
– A kortárs költészet mindig meg tud ihletni, szeretem, hogy a mairól, az
aktuálisról szól, hogy tudok vele azonosulni. A publikálási lehetőségeket
folyamatosan keresem, például országos folyóiratoknak szoktam beküldeni
írásaim, van, hogy kapok egy felkérést, hogy alkossak valamit egy megadott
témára, de gyakran böngészem az irodalmi pályázatokat is, és ha olyat találok,
ami megragad, arra is küldök írást. Ami a kortárs közegeket illeti, számomra a
Petőcz András által vezetett Jelenlét szépírói kör a legfontosabb, ami megadja
azt a hovatartozás érzést, ami már hosszú évek óta megtámogatja az írói pályám.
Ez egy abszolút bátorító és emelő közeg, ahol folyamatosan biztatjuk egymást az
írótársakkal, akikkel rengeteg szeretet és közös élmény köt össze.
– Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy soron
következő köteted koncepciója?
– 2020-ban jelent meg az első verseskötetem Nézőpontok címmel. Számtalan versem
született azóta, és kezd kikristályosodni egy koncepció, amire felépíteném majd
a következő kötetem. Leginkább a párkapcsolati vonalat helyezném fókuszba, el
is kezdtem összegyűjteni több versem, és egyelőre szépen alakul, gyarapodik az
anyag.
– Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként
fejlődni, érvényesülni szeretnének?
– Azt, hogy élvezzék és szeressék az írást. Mert számomra alapvetően ezek az
érzések azok, amik előrevisznek ezen az úton. Amikor elkap a lendület, vagy úgy
is fogalmazhatnék, hogy a flow, akkor rengeteget olvasok, ihletődöm más költők,
írók szövegeiből, hagyom, hogy hassanak rám, azáltal én magam és a szövegeim is
jobban ki tudunk bontakozni. Illetve folyamatosan szemlélődöm, igyekszem jelen
lenni az életben. Az apró mozzanatok a kedvenceim, amikor például sétálok, vagy
metrón utazom és megfigyelem a környezetet, az embereket. Sosem lehet tudni, mi
inspirál egy-egy szöveget majd később, mi indít el olyan folyamatokat,
gondolatokat, amikből vers születik majd. Ezekre rendszeresen emlékeztetem
saját magam is, hiszen megesik, hogy valami átkattan a fejemben és elkezdem
úgymond „darálni” a verseket. Ilyenkor megállok és ismét végiggondolom, miért
is csinálom ezt az egészet: a jó érzések miatt, amik átzúdulnak rajtam majd
visszatöltődnek belém minden egyes mű megírásakor.
A szerző alkotásai oldalunkon:
https://www.maradokversdalhalo.com/search?q=R%C3%B3zsa+Bogl%C3%A1rka
