elmúltával vak napoknak
tépett árnyak andalognak
lelkem mélyén s fenn az égen
a holnapok fellegében
keresem még azt mi vár rám
s felszegezve harci dárdám
ezredszer is nekivágok
se világok se virágok
az utamat nem állhatják
túléltem már a nyár nagyját
s lassan itt az ősz is érzem
azt várom hogy ő kísérjen
oda hová más nem tudna
velem jönni vár a munka
és elomlik még e kétely
látó napok érkeztével
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
