Született 1986-ban, egy kis faluban az ország kellős közepén. Hosszú ideig élt Szegeden, most már 10 éve Budapesten. Tanít, kutat, utazik és utazásokat tervez, közben verset is ír. Publikált már a Nyugat Plusz-ban, a Szófán, a Napút-on, az Opus-ban. A Litera-Túra művészeti magazin szerkesztője.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?
Kapcsolatba az irodalommal sok helyen kerülhetünk: iskolában, húsvétkor a locsolóversek miatt, saját szerelmes kamaszversek, önképzőkör, szülőktől vagy könyvtárból lenyúlt verseskötetek, egyetemista agymenések vagy felnőtt szépíró-kurzusok kapcsán. Megvolt nekem is mind. A lényeg, hogy később mit kezdünk velük. Természetesen jó pár szerző tett rám mély benyomást: Sylvia Plath a vallomásos költészetével, Bukowski a szókimondásával, Ady a megalkuvásra nem hajlásával, József Attila a „Nagyon fáj”-jal. A kortársak közül Petőcz Andrást emelem ki: az ő Líra-kurzusa olyan, mint egy irodalmi teljesítménytúra, a legjobb értelemben.
– Milyen hatások formálták szerzői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között születnek szövegeid?
A hatások közül a legfontosabb az őszinteség vágya: a versben – a hétköznapoktól eltérően – nem kell óvatoskodnunk vagy csúsztatnunk. Legyünk bátrak, akár a líraiság rovására is. A körülményeket pedig mindenki maga határozza meg, én leginkább a kedvenc kocsmámban szeretek írni, de persze írtam már villamoson, éjjel hazafelé az utcán, két munkahelyi feladat között, családi ünnep vagy felolvasóest, sőt mosogatás közben is. Írni bárhol jó, ha netán még jól is sikerül, akkor különösen.
– Hogy látod, mi a költő feladata ma?
Sokféle lehet: szórakoztatni, bővíteni a memoriterek számát a suliban, újabban versenyezni a chatbot-okkal. Ezen túlmenően feladat lehet megtalálni azt az egy fontos szót, ami helyettesíthet ezer feleslegeset, játszani a szavakkal és az olvasók idegeivel, azaz átmozgatni őket. Világosan beszélni és mégis kicsit megfejthetetlenül. Kimondani, amiről félünk beszélni. Szabó Magda szerint „az irodalom nem manikűrkészlet, az irodalom kard”.
– Mi a véleményed a kortárs irodalomról, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?
A kortárs irodalom sokrétű, színvonalas, belterjes, ismerősi alapon szerveződő próza- és líramaffia. És ez elképesztően izgalmas.
– Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?
Nincs saját kötet, persze, tervezek. Sokat kell még dolgozni érte.
– Mit javasolsz azok számára, akik versírásra, prózaírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?
Azt, hogy fogjátok fel úgy, hogy ez egy játék. Egy játék, amely mögött ezerszeres munka áll.
A szerző alkotásai oldalunkon:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Balizs%20D%C3%A1niel
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Balizs%20D%C3%A1niel
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
