vajas kés van az asztalon
hullott morzsák az abroszon
ablakom szürke négyzete
álomvilágom végzete
kutyagumi unlike az udvaron
felseperhetném de ott hagyom
nem tudok nevetni nem tudok sírni
lekuporodom verset írni
szótlan érv és érthetetlen szó
sehol-országban lenne jó
tó fenekéről egy szemnyi résen
az Életet látom az öklömnyi léken
az Élet oly mély bár sírom sekély
tán újra kivetne mint az anyaméh
lassan nő bennem az őrület
lehet most már csak hisztizek
ne igyatok borra csapvizet
félre innen ki nem fizet
mert tófenéken is van mélyedés
jobb lenne már az ébredés
béka-királylánnyá változom
költő vagyok ezt vartyogom
szívem hogyha még felragyog
nevessetek
nem tudhatom már ki vagyok
szeressetek
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
